Azt hiszem, minden anyuka érti, hogy mire gondolok, amikor azt mondom, anyává válni egy olyan sorsdöntő élmény, amely egész addigi életünket alapjaiban változtatja meg. Hirtelen más kerül előtérbe, mások lesznek a prioritások, változnak a hétköznapok (és az ünnepnapok), megváltoznak a kapcsolataink. És miközben próbálunk lépést tartani ezzel a felfordult világgal és alkalmazkodni a megváltozott és állandó változásban lévő helyzettel, sejtjük, hogy az, ami volt, már sosem tér vissza. Közben talán észrevesszük, hogy ez a folyamat minket is egyre formál. Esetleg előjönnek olyan rejtett tulajdonságok vagy minták, amik újdonságok számunkra.

Ez mégis én lennék? Az oké, hogy én ki voltam a gyermekem születése előtt. De ki vagyok MOST én? A gyermekem anyukája csupán? Hová tűnt a régi önmagam? Hol vagyok ebben az egészben ÉN? Jó anya vagyok egyáltalán? Mi az a jó anya? Rendben, változás, de milyen irányban? Tudom én ezt befolyásolni? Milyen lesz az életünk ezután? Szükségszerű, hogy felbukkannak a szüleimtől kapott mintáim? Mit akarok én, milyen legyen? És ezt hogy érjem el? Milyen emberi kapcsolatokra vágyok? És ezt hogyan tudom elérni? Miért van állandó lelkiismeret furdalásom, hogy valamit nem csinálok jól? Miért nem elég a nap 24 órája? Mit tudnék változtatni, hogy hatékonyabb lehessek?

Ha benned is felmerültek már ilyen, vagy ehhez hasonló kérdések, akkor mindenképp itt a helyed.

Az anyává válás ugyanis egy olyan személyiségfejlődési szakasza az életünknek, ami nagyon hirtelen és megváltoztathatatlanul következik be. Érdemes ezért tudatosabban irányítani ezt a folyamatot, hogy valóban egy olyan pozitív változáson menjünk lelkileg is keresztül, aminek az eredménye egy harmonikus és kiegyensúlyozott NŐ, ANYA.